2015. január 18., vasárnap
5. fejezet
Egy olyan ruha volt amilyet még nem láttam. Rózsaszín, hosszú, egy szóval gyönyörű.
- Látod ezt Shanon? - kérdezte Vicky.
- Látom, de neked biztos, hogy ez kell? Mert én nem ilyennek ismertelek meg, hogy ilyen ruhák tetszenek. Én azt hittem, hogy neked valami egyszerű kicsi lesz, nem ilyen elegáns.
- Jajh, Shanon ezt nem is nekem, hanem neked gondoltam. Magamnak azt a rövidet gondoltam, azt a feketét.
- Persze, ha nekem lesz akkor már mindjárt más. - mondtam megértő fejjel.
- Jaj, Shanon nekem tudod, hogy nem tetszenek ilyen ruhák.
- Tudom, pont azért csodálkoztam.
- Na tessék, ez pont a te méreted. - mondta Vicky.
- Oh nézd, de jó öltöny, lehet megveszem Dave-nek. Amúgy is mondta, hogyha találok, akkor vegyem meg a méretében. Megtennéd nekem Vicky, hogy keresel egy 48-ast? Addig felhívom Bill-t, hogy vegyek-e neki is. - mondtam idegesen.
- Jó, de kérdezd meg hogy hanyas a mérete. - mondta Vicky.
- Jó.
- Szia, Bill.
- Szia, Shanon. Miért hívtál?
- Ömm... Azt akarom megkérdezni, hogy itt vagyunk a ruha boltban és, hogy vegyünk-e neked is öltönyt?
- Kivel vagy? - kérdezte Bill.
- Vicky-vel. - mondtam.
- Igen.
- Jó, de hanyas a méreted? - szólaltam meg.
- 45 - ös. De ne fehér legyen. Szia. - mondta sietve Bill.
- Jó szia. Azt mondta, hogy 45- ös kell neki és, hogy ne legyen fehér. - mondtam Vickynek.
- Jó, nézd azt ott!
- Az jó. Na, akkor végre megpróbáljuk a mi ruhánkat is? - kérdeztem Vicky-től türelmetlenül.
- Aha. Kérdezd meg, hogy merre van a próbafülke, én addig leteszem a pénztárhoz az öltönyöket és hozok a ruhából, amit én gondltam a méretemben.
- Jó. - mondtam Vicky-nek.
- Elnézést! Hol van a próbafülke? - kérdeztem izgatottan.
- Hátul az esküvői ruhák után, ja és, ha az üveg piros akkor vannak bent, ha zöld akkor nincsenek. -mondta az eladónő.
- Oh, már itt is vagy Vicky?-a felfedezéstől megrémültem.
- Aha, siettem. - mondta Vicky.
- Rendben, köszönjük.
- Nincs mit. - mondta az eladó.
Alig vártam, hogy felpróbáljam, de amikor épp felakartam venni a ruhát akkor szólt Vicky, hogy csörög a telefonom. Dave volt az, hogy sürgősen el kell mennem az ének órára.
- Gyere Vicky, mert most hívott Dave, hogy mennem kell próbálni. - mondtam sietősen.
- Jól van.
- Viszlát! Félre tenné ezt a ruhát?
- Persze, sziasztok! - köszönt el az eladó.
Pont időben érkeztünk. Sőt! Mi voltunk az elsők.
- Na, készen állunk a próbára? - kérdeztem lihegve.
De se hang, se senki. Mikor már menni akartam és nagyon mérges voltam, Dave utánam kiabállt.
- Várj Shanon, nem lesz próba, csak írtam neked egy dalt szülinapi ajándékként. - mondta Dave. - Boldog szülinapot!
Ekkor eszembe jutott, hogy egy hét és itt a szülinapom. És ez az utolsó nap a suliból.
Amikor elkezdte énekelni, varázslatos érzést kerített hatalmába.
Dave dala: https://www.youtube.com/watch?v=LUjn3RpkcKY
VICKY RUHÁJA.
SHANON RUHÁJA.
EMILY RUHÁJA.
.jpg)
DAVE RUHÁJA.
.jpg)
BILL RUHÁJA.
.jpg)
- Látod ezt Shanon? - kérdezte Vicky.
- Látom, de neked biztos, hogy ez kell? Mert én nem ilyennek ismertelek meg, hogy ilyen ruhák tetszenek. Én azt hittem, hogy neked valami egyszerű kicsi lesz, nem ilyen elegáns.
- Jajh, Shanon ezt nem is nekem, hanem neked gondoltam. Magamnak azt a rövidet gondoltam, azt a feketét.
- Persze, ha nekem lesz akkor már mindjárt más. - mondtam megértő fejjel.
- Jaj, Shanon nekem tudod, hogy nem tetszenek ilyen ruhák.
- Tudom, pont azért csodálkoztam.
- Na tessék, ez pont a te méreted. - mondta Vicky.
- Oh nézd, de jó öltöny, lehet megveszem Dave-nek. Amúgy is mondta, hogyha találok, akkor vegyem meg a méretében. Megtennéd nekem Vicky, hogy keresel egy 48-ast? Addig felhívom Bill-t, hogy vegyek-e neki is. - mondtam idegesen.
- Jó, de kérdezd meg hogy hanyas a mérete. - mondta Vicky.
- Jó.
- Szia, Bill.
- Szia, Shanon. Miért hívtál?
- Ömm... Azt akarom megkérdezni, hogy itt vagyunk a ruha boltban és, hogy vegyünk-e neked is öltönyt?
- Kivel vagy? - kérdezte Bill.
- Vicky-vel. - mondtam.
- Igen.
- Jó, de hanyas a méreted? - szólaltam meg.
- 45 - ös. De ne fehér legyen. Szia. - mondta sietve Bill.
- Jó szia. Azt mondta, hogy 45- ös kell neki és, hogy ne legyen fehér. - mondtam Vickynek.
- Jó, nézd azt ott!
- Az jó. Na, akkor végre megpróbáljuk a mi ruhánkat is? - kérdeztem Vicky-től türelmetlenül.
- Aha. Kérdezd meg, hogy merre van a próbafülke, én addig leteszem a pénztárhoz az öltönyöket és hozok a ruhából, amit én gondltam a méretemben.
- Jó. - mondtam Vicky-nek.
- Elnézést! Hol van a próbafülke? - kérdeztem izgatottan.
- Hátul az esküvői ruhák után, ja és, ha az üveg piros akkor vannak bent, ha zöld akkor nincsenek. -mondta az eladónő.
- Oh, már itt is vagy Vicky?-a felfedezéstől megrémültem.
- Aha, siettem. - mondta Vicky.
- Rendben, köszönjük.
- Nincs mit. - mondta az eladó.
Alig vártam, hogy felpróbáljam, de amikor épp felakartam venni a ruhát akkor szólt Vicky, hogy csörög a telefonom. Dave volt az, hogy sürgősen el kell mennem az ének órára.
- Gyere Vicky, mert most hívott Dave, hogy mennem kell próbálni. - mondtam sietősen.
- Jól van.
- Viszlát! Félre tenné ezt a ruhát?
- Persze, sziasztok! - köszönt el az eladó.
Pont időben érkeztünk. Sőt! Mi voltunk az elsők.
- Na, készen állunk a próbára? - kérdeztem lihegve.
De se hang, se senki. Mikor már menni akartam és nagyon mérges voltam, Dave utánam kiabállt.
- Várj Shanon, nem lesz próba, csak írtam neked egy dalt szülinapi ajándékként. - mondta Dave. - Boldog szülinapot!
Ekkor eszembe jutott, hogy egy hét és itt a szülinapom. És ez az utolsó nap a suliból.
Amikor elkezdte énekelni, varázslatos érzést kerített hatalmába.
Dave dala: https://www.youtube.com/watch?v=LUjn3RpkcKY
VICKY RUHÁJA.
SHANON RUHÁJA.
EMILY RUHÁJA.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)