6. fejezet

Amikor befejezte a dalt szóhoz se jutottam.
- Köszönöm ezt a dalt. Legjobb szülinapi ajándékom. Igaza volt régen anyának.
- Miért? - kérdezte Dave.
- Mert anya azt mondta, hogy 18. szülinapomon kapom életem legjobb ajándékát. És tessék!
- Szeretlek Shanon! - mondta Dave.
- Én is. - szólaltam meg.
- De én jobban. - viccesen szólt Dave.
- Jó, de akkor cserébe eljössz hozzánk.
- Nem lehet,  haza kell mennem, mert már vár a bátyám. - mondta Dave.
- Na, légyszi a szülinapos kedvéért. - könyörögtem.
- Na jó, de akkor hagy hívjam fel a bátyám. Mindjárt jövök!
- Shanon nekem miért nem szóltál, hogy most kell ajándékozni? Pont otthon hagytam. -kínosan szólt Vicky.
- Nem baj, gyere velünk, elmegyünk hozzád és utána haza megyünk csak igyekezzünk, mert ma jönnek haza anyáék. - mondtam örülve.
- Ja, és már várod mi? - kérdezte Vicky.
- Persze, hát már 1 éve nem láttam őket. -  szóltam  vidáman.
- Na lányok, akkor megyünk? - kérdezte Dave.
- Persze, csak előtte be kell mennünk Vicky-ékhez, mert otthon hagyta az ajándékot.
- Jó. - mondta Dave.
Amikor elindultunk csak arra gondoltam, hogy anyáék vajon mikor jönnek haza. Addig  gondolkoztam, hogy észre sem vettem, mikor Vicky-ékhez értünk. Mikor már nem gondolkoztam, akkor nem láttam sehol Vicky-t.
- Ööööö,  Dave! Hova lett Vicky? És hol vagyunk? - ijedten szóltam.
- Shanon hát Vicky-éknél vagyunk. Tudod, eljöttünk az ajándékért.
- Ja, tényleg, csak megint elgondolkodtam. - mondtam.
- Gondolom, anyukádékon, igaz? - kérdezte Dave.
- Igen, honnan tudtad? - kérdeztem kíváncsian.
- Mert most gondolom, csak erre tudsz gondolni. - mondta Dave.
Mikor már majdnem csókolóztunk, akkor pont kijött Vicky, megköszörülte a torkát. Ekkor mind a ketten  elrántottuk a fejünk.
- Boldog Szülinapot Shanon! - mondta Vicky.
- Köszönöm Vicky! -  mondtam boldogan.
Amikor kinyitottam egy narancssárga ruha volt és egy cipő, táska, fülbevaló  persze ezek is narancssárgák voltak.

- Na gyerünk, mert nem sokára itthon vannak anyáék és még mamáéknak szólnom kell, hogy jöjjenek át. - izgatottan szóltam.

- Jó. - mondták egyszerre.
Elindultunk és máris elmélyedtem a gondolataimban. Egyszer, mikor már majdnem otthon voltunk  csak annyit láttam, hogy jön egy kocsi. Lefagytam és már csak azt vettem észre, hogy jön a mentő én meg csak néztem és nem mozdultam. Dave pedig  kiabált Vicky meg fogta a fejét.

 Amikor kinyitottam a szemem már a kórházban voltam. Mikor majdnem megtudtam volna szólalni rohamom lett. Ennek következtében sok dolgot kiabáltam, ami nem igaz. Mintha más lettem volna. Már kezdtem észhez térni, amikor megláttam anyáékat. Apa rögtön szólt az orvosnak.
- Sziasztok! - mondtam fáradtan.
- Doktor úr észhez tért! - mondta apa.
- Rendben. Megtennék, hogy most egy kicsit kifáradnak, mert tennék fel pár kérdést a lányuknak.
Amikor anyáék kimentek az orvos feltett kérdéseket.
- Shanon! Emlékszik, hogy hogyan történt a baleset?
Ekkor bevillant egy kép.
- Emlékszem, hogy nagyon gondolkoztam, amikor átmentünk az úton. Meg, hogy jött egy kocsi. Többre nem! - szólaltam meg.
- Rendben, ez elég lesz. Szia Shanon!
- Viszlát, doktor úr!
Amikor kiment a doktor úr, anyáék rögtön bejöttek.
- Boldog Szülinapot Shanon! - mondta anya és apa.
- Köszönöm. - mondtam.
Kinyitottam és 10 országba szóló jegy volt. Két darab. Nem tudtam, hogy kit vigyek. Egyszer csak Vicky és Dave berontott és rögtön kérdezgettek mindent.
- Hogy vagy?- kérdezték egyszerre.
- Köszönöm, de nem olyan jól. -mondtam fáradtan.
Vicky azonnal észre vette, hogy van valami a kezemben.
- Az meg mi a kezedben? - kérdezte Vicky kíváncsian.
- Anyáéktól kaptam szülinapomra. 10 országba szóló 2 személyes jegy. - szólaltam meg.
- Na és kit viszel? - kérdezte Vicky.
- Úgy döntöttem, hogy akit viszek az nem más, mint......

Utólag a 4. fejezet duettje

http://www.youtube.com/watch?v=lsj_3c8mA3M

5. fejezet

Egy olyan ruha volt amilyet még nem láttam. Rózsaszín, hosszú, egy szóval gyönyörű.
-  Látod ezt Shanon? - kérdezte Vicky.
-  Látom, de neked biztos, hogy ez kell? Mert én nem ilyennek ismertelek meg, hogy ilyen ruhák tetszenek. Én azt hittem, hogy neked valami egyszerű kicsi lesz, nem ilyen elegáns.
-  Jajh, Shanon ezt nem is nekem, hanem neked gondoltam. Magamnak azt a rövidet gondoltam, azt a feketét.
-  Persze, ha nekem lesz akkor már mindjárt más. - mondtam megértő fejjel.
-  Jaj, Shanon nekem tudod, hogy nem tetszenek ilyen ruhák.
-  Tudom, pont azért csodálkoztam.
- Na tessék, ez pont a te méreted. - mondta Vicky.
- Oh nézd, de jó öltöny,  lehet megveszem Dave-nek. Amúgy is mondta, hogyha találok, akkor vegyem meg a méretében. Megtennéd nekem Vicky, hogy keresel egy 48-ast?  Addig felhívom Bill-t, hogy vegyek-e neki is. - mondtam idegesen.
- Jó, de kérdezd meg  hogy hanyas a mérete. - mondta Vicky.
- Jó.
- Szia, Bill.
- Szia, Shanon. Miért hívtál?
- Ömm... Azt akarom megkérdezni, hogy itt vagyunk a ruha boltban és, hogy vegyünk-e neked  is öltönyt?
- Kivel vagy? - kérdezte Bill.
- Vicky-vel. - mondtam.
- Igen.
- Jó, de hanyas a méreted? - szólaltam meg.
- 45 - ös. De ne fehér legyen. Szia. - mondta sietve Bill.
- Jó szia. Azt mondta, hogy 45- ös kell neki és, hogy ne legyen fehér. - mondtam Vickynek.
- Jó, nézd azt ott!
- Az jó. Na, akkor végre megpróbáljuk a mi ruhánkat is? - kérdeztem Vicky-től   türelmetlenül.
- Aha. Kérdezd meg, hogy merre van a próbafülke, én addig leteszem a pénztárhoz az öltönyöket és hozok a ruhából, amit én gondltam a méretemben.
- Jó. - mondtam Vicky-nek.
-  Elnézést! Hol van a próbafülke? - kérdeztem izgatottan.
- Hátul az esküvői ruhák után, ja és, ha az üveg piros akkor vannak bent, ha zöld akkor nincsenek. -mondta az eladónő.
- Oh, már itt is vagy Vicky?-a felfedezéstől megrémültem.
- Aha, siettem. - mondta Vicky.
-  Rendben, köszönjük.
-  Nincs mit. - mondta az eladó.
Alig vártam, hogy felpróbáljam, de amikor épp felakartam venni a ruhát akkor  szólt Vicky,  hogy csörög a telefonom. Dave volt az, hogy sürgősen el kell mennem az ének órára.
-  Gyere Vicky, mert most hívott Dave, hogy mennem kell próbálni. - mondtam sietősen.
- Jól van.
-  Viszlát!  Félre tenné ezt a ruhát?
-  Persze, sziasztok! - köszönt el az eladó.
Pont időben érkeztünk. Sőt! Mi voltunk az elsők.
-  Na, készen állunk a próbára? - kérdeztem lihegve.
De se hang, se senki. Mikor már menni akartam és nagyon mérges voltam, Dave utánam kiabállt.
-  Várj Shanon, nem lesz próba, csak írtam neked egy dalt szülinapi ajándékként. - mondta Dave. - Boldog szülinapot!
Ekkor eszembe jutott, hogy egy hét és itt a szülinapom. És ez az utolsó nap a suliból.
Amikor elkezdte énekelni, varázslatos érzést kerített hatalmába.
 Dave dala: https://www.youtube.com/watch?v=LUjn3RpkcKY

VICKY RUHÁJA.

SHANON RUHÁJA.

EMILY RUHÁJA.

DAVE RUHÁJA.

BILL RUHÁJA.