6. fejezet

Amikor befejezte a dalt szóhoz se jutottam.
- Köszönöm ezt a dalt. Legjobb szülinapi ajándékom. Igaza volt régen anyának.
- Miért? - kérdezte Dave.
- Mert anya azt mondta, hogy 18. szülinapomon kapom életem legjobb ajándékát. És tessék!
- Szeretlek Shanon! - mondta Dave.
- Én is. - szólaltam meg.
- De én jobban. - viccesen szólt Dave.
- Jó, de akkor cserébe eljössz hozzánk.
- Nem lehet,  haza kell mennem, mert már vár a bátyám. - mondta Dave.
- Na, légyszi a szülinapos kedvéért. - könyörögtem.
- Na jó, de akkor hagy hívjam fel a bátyám. Mindjárt jövök!
- Shanon nekem miért nem szóltál, hogy most kell ajándékozni? Pont otthon hagytam. -kínosan szólt Vicky.
- Nem baj, gyere velünk, elmegyünk hozzád és utána haza megyünk csak igyekezzünk, mert ma jönnek haza anyáék. - mondtam örülve.
- Ja, és már várod mi? - kérdezte Vicky.
- Persze, hát már 1 éve nem láttam őket. -  szóltam  vidáman.
- Na lányok, akkor megyünk? - kérdezte Dave.
- Persze, csak előtte be kell mennünk Vicky-ékhez, mert otthon hagyta az ajándékot.
- Jó. - mondta Dave.
Amikor elindultunk csak arra gondoltam, hogy anyáék vajon mikor jönnek haza. Addig  gondolkoztam, hogy észre sem vettem, mikor Vicky-ékhez értünk. Mikor már nem gondolkoztam, akkor nem láttam sehol Vicky-t.
- Ööööö,  Dave! Hova lett Vicky? És hol vagyunk? - ijedten szóltam.
- Shanon hát Vicky-éknél vagyunk. Tudod, eljöttünk az ajándékért.
- Ja, tényleg, csak megint elgondolkodtam. - mondtam.
- Gondolom, anyukádékon, igaz? - kérdezte Dave.
- Igen, honnan tudtad? - kérdeztem kíváncsian.
- Mert most gondolom, csak erre tudsz gondolni. - mondta Dave.
Mikor már majdnem csókolóztunk, akkor pont kijött Vicky, megköszörülte a torkát. Ekkor mind a ketten  elrántottuk a fejünk.
- Boldog Szülinapot Shanon! - mondta Vicky.
- Köszönöm Vicky! -  mondtam boldogan.
Amikor kinyitottam egy narancssárga ruha volt és egy cipő, táska, fülbevaló  persze ezek is narancssárgák voltak.

- Na gyerünk, mert nem sokára itthon vannak anyáék és még mamáéknak szólnom kell, hogy jöjjenek át. - izgatottan szóltam.

- Jó. - mondták egyszerre.
Elindultunk és máris elmélyedtem a gondolataimban. Egyszer, mikor már majdnem otthon voltunk  csak annyit láttam, hogy jön egy kocsi. Lefagytam és már csak azt vettem észre, hogy jön a mentő én meg csak néztem és nem mozdultam. Dave pedig  kiabált Vicky meg fogta a fejét.

 Amikor kinyitottam a szemem már a kórházban voltam. Mikor majdnem megtudtam volna szólalni rohamom lett. Ennek következtében sok dolgot kiabáltam, ami nem igaz. Mintha más lettem volna. Már kezdtem észhez térni, amikor megláttam anyáékat. Apa rögtön szólt az orvosnak.
- Sziasztok! - mondtam fáradtan.
- Doktor úr észhez tért! - mondta apa.
- Rendben. Megtennék, hogy most egy kicsit kifáradnak, mert tennék fel pár kérdést a lányuknak.
Amikor anyáék kimentek az orvos feltett kérdéseket.
- Shanon! Emlékszik, hogy hogyan történt a baleset?
Ekkor bevillant egy kép.
- Emlékszem, hogy nagyon gondolkoztam, amikor átmentünk az úton. Meg, hogy jött egy kocsi. Többre nem! - szólaltam meg.
- Rendben, ez elég lesz. Szia Shanon!
- Viszlát, doktor úr!
Amikor kiment a doktor úr, anyáék rögtön bejöttek.
- Boldog Szülinapot Shanon! - mondta anya és apa.
- Köszönöm. - mondtam.
Kinyitottam és 10 országba szóló jegy volt. Két darab. Nem tudtam, hogy kit vigyek. Egyszer csak Vicky és Dave berontott és rögtön kérdezgettek mindent.
- Hogy vagy?- kérdezték egyszerre.
- Köszönöm, de nem olyan jól. -mondtam fáradtan.
Vicky azonnal észre vette, hogy van valami a kezemben.
- Az meg mi a kezedben? - kérdezte Vicky kíváncsian.
- Anyáéktól kaptam szülinapomra. 10 országba szóló 2 személyes jegy. - szólaltam meg.
- Na és kit viszel? - kérdezte Vicky.
- Úgy döntöttem, hogy akit viszek az nem más, mint......

Utólag a 4. fejezet duettje

http://www.youtube.com/watch?v=lsj_3c8mA3M

5. fejezet

Egy olyan ruha volt amilyet még nem láttam. Rózsaszín, hosszú, egy szóval gyönyörű.
-  Látod ezt Shanon? - kérdezte Vicky.
-  Látom, de neked biztos, hogy ez kell? Mert én nem ilyennek ismertelek meg, hogy ilyen ruhák tetszenek. Én azt hittem, hogy neked valami egyszerű kicsi lesz, nem ilyen elegáns.
-  Jajh, Shanon ezt nem is nekem, hanem neked gondoltam. Magamnak azt a rövidet gondoltam, azt a feketét.
-  Persze, ha nekem lesz akkor már mindjárt más. - mondtam megértő fejjel.
-  Jaj, Shanon nekem tudod, hogy nem tetszenek ilyen ruhák.
-  Tudom, pont azért csodálkoztam.
- Na tessék, ez pont a te méreted. - mondta Vicky.
- Oh nézd, de jó öltöny,  lehet megveszem Dave-nek. Amúgy is mondta, hogyha találok, akkor vegyem meg a méretében. Megtennéd nekem Vicky, hogy keresel egy 48-ast?  Addig felhívom Bill-t, hogy vegyek-e neki is. - mondtam idegesen.
- Jó, de kérdezd meg  hogy hanyas a mérete. - mondta Vicky.
- Jó.
- Szia, Bill.
- Szia, Shanon. Miért hívtál?
- Ömm... Azt akarom megkérdezni, hogy itt vagyunk a ruha boltban és, hogy vegyünk-e neked  is öltönyt?
- Kivel vagy? - kérdezte Bill.
- Vicky-vel. - mondtam.
- Igen.
- Jó, de hanyas a méreted? - szólaltam meg.
- 45 - ös. De ne fehér legyen. Szia. - mondta sietve Bill.
- Jó szia. Azt mondta, hogy 45- ös kell neki és, hogy ne legyen fehér. - mondtam Vickynek.
- Jó, nézd azt ott!
- Az jó. Na, akkor végre megpróbáljuk a mi ruhánkat is? - kérdeztem Vicky-től   türelmetlenül.
- Aha. Kérdezd meg, hogy merre van a próbafülke, én addig leteszem a pénztárhoz az öltönyöket és hozok a ruhából, amit én gondltam a méretemben.
- Jó. - mondtam Vicky-nek.
-  Elnézést! Hol van a próbafülke? - kérdeztem izgatottan.
- Hátul az esküvői ruhák után, ja és, ha az üveg piros akkor vannak bent, ha zöld akkor nincsenek. -mondta az eladónő.
- Oh, már itt is vagy Vicky?-a felfedezéstől megrémültem.
- Aha, siettem. - mondta Vicky.
-  Rendben, köszönjük.
-  Nincs mit. - mondta az eladó.
Alig vártam, hogy felpróbáljam, de amikor épp felakartam venni a ruhát akkor  szólt Vicky,  hogy csörög a telefonom. Dave volt az, hogy sürgősen el kell mennem az ének órára.
-  Gyere Vicky, mert most hívott Dave, hogy mennem kell próbálni. - mondtam sietősen.
- Jól van.
-  Viszlát!  Félre tenné ezt a ruhát?
-  Persze, sziasztok! - köszönt el az eladó.
Pont időben érkeztünk. Sőt! Mi voltunk az elsők.
-  Na, készen állunk a próbára? - kérdeztem lihegve.
De se hang, se senki. Mikor már menni akartam és nagyon mérges voltam, Dave utánam kiabállt.
-  Várj Shanon, nem lesz próba, csak írtam neked egy dalt szülinapi ajándékként. - mondta Dave. - Boldog szülinapot!
Ekkor eszembe jutott, hogy egy hét és itt a szülinapom. És ez az utolsó nap a suliból.
Amikor elkezdte énekelni, varázslatos érzést kerített hatalmába.
 Dave dala: https://www.youtube.com/watch?v=LUjn3RpkcKY

VICKY RUHÁJA.

SHANON RUHÁJA.

EMILY RUHÁJA.

DAVE RUHÁJA.

BILL RUHÁJA.

Sajnálom, hogy hosszú ideje nem tettem fel az 5. fejezetet de megígérem hogy az őszi szünet végére kész lesz.    Köszönöm a türelmeteket. :)

4. fejezet

Reggel mikor felkeltünk nagyon igyekeznünk kellett, mert különben elkéstünk volna. Mikor beértünk az iskolába épp szembementem a tanárnővel és megkérdezte, hogy hol voltam.
-Sajnálom, de nagyon rosszul éreztem magam. De utána már elmúlt.
 - Nagyon gyanús vagy te nekem Shanon.- mondta a tanárnő mintha mindent tudna.
 - Elnézést, de mennem kell. - mondtam csak, hogy végre ott hagyhassam a kínos beszélgetést. Ekkor elfutottam, de a tanárnő nem adta fel és óra után is kérdezgetett. De most se mondtam meg az igazat mert tudtam ha megmondom akkor büntetést kapok.A folyosón szembe mentem Vicky-vel aki pont az igazgatóiból jött.
- Szia Vicky.
- Szia Shanon. - mondta Vicky.
 - Miért jöttél az igazgatóiból? - kérdeztem ijedten.
 - Mert mikor mentem haza hallottam amint Emily rólad beszélget a barátnőjével és minden féle cafkának lehord és egy kicsit hajba kaptunk.
- Jaj, Vicky nem kellet volna ezt tenned értem. Most bűntudatom van, hogy miattam kerülsz büntibe. - bűntudattal mondtam.
- Akkor mégis mire valók a barátnők, ha nem arra hogy megvédjék egymást. - mondta Vicky. - Akkor is, a barátnőm vagy és ez a dolgom. Na, megyek, mert kezdődik az irodalom órám, és ha megint elkésem, nem kímél a tanár, mert a verekedésért így is pikkel rám.
 - Jó, szia. - alig hogy kimondtam már szaladt is.
 Mentem a folyosón mikor megláttam a faliújságon hogy 5 hét és itt a suli bál. És most kell ruhát nézni, mert tavaly mikor utolsó héten vettem ruhát már nem volt sehol így az anyukám ruháját kellet felvennem, ami nagyon régi volt. Úgy hogy megbeszéltem Vicky-vel hogy ha véget ér az órája megyünk ruhát venni. Nekem még úgyis lesz addig "Énekes Leszek" órám. Elmentem az órámra a motorommal és pont kezdésre léptem be. Már gyakoroltunk a bálra, mert fellépünk, és nem akarok egy próbát se kihagyni, mert akkor nem tudok fellépni. Pedig nagyon jó a dal. Elpróbáltuk a dalt és nem volt valami jó, mert a tanár minden kis hibáért megállított minket pedig még sok időnk van. Majd ha az utolsó hétnél tartunk, majd akkor csinálja ezt és ne 5 héttel előtte. Vége lett az órának és rögtön szaladtam a sulink elé, mert megbeszéltük Vicky-vel hogy ott találkozunk. Mikor oda értem már Vicky ott volt és egy kicsit mérges volt, hogy megint késtem. De tudhatná, hogy messzire van az egyetem.
- Szia Shanon neked, ha egyszer azt mondom, hogy 3 óra az nem fél 4.
- Jól van, na, tudod, hogy messzire van az egyetem és ráadásul dugó is volt így kerülnöm kellet. - mondtam szégyellt arccal.
- Jól van, na, inkább menjünk ruhát nézni mert láttam hogy mások is mennek és azt mondtad hogy rózsaszín ruha kell mert meg mondta Mr.Mason tanár urad hogy ugyan olyan ruha kell a fallépőknek.
- Úristen nekem teljesen kiment a fejemből, de még jó hogy neked is elmondtam, de amúgy már kinéztem egy gyönyörű szép ruhát. De nem mutatom meg az meglepetés lesz.
- Kérlek, mutasd már meg.
- Nem. - mondtam komolytalan arccal.
- Miért nem? - mondta Vicky kíváncsian.
- Mert meglepi lesz. - mondtam megtörhetetlenül. Mikor oda értünk a boltba Vicky rögtön rohant be és letámadta az eladót, hogy milyen ruhát képzelt el. Szegény eladót úgy sajnáltam, mert semmi se volt jó Vicky-nek. De mikor oda nézett az ablakba olyan ruhát látott...

Sajnálom hogy késtem.

3. fejezet

Mikor ezt láttam nem is tudtam, hogy mit csináljak annyira sokkot kaptam.Mikor észbe kaptam, addigra már a szomszéd kihívta a mentőt. Másnap egész nap nem láttam Dave-t, nem tudtam, hogy vajon azt hiszi, hogy ezért szakítok vele vagy hogy, észbe kapott, hogy mit tett. De megértem, mert hát, ha én is  fiú lennék, akkor én is ezt tettem volna .Amikor   mentem volna be órára, megláttam, hogy tanulókat keresnek az "Énekes leszek" órára rögtön oda futottam, hogy felíratkozzak, mert tudtam hogy, oda jár Dave és hátha megtudom neki magyarázni, hogy nem haragszom rá. De, mikor oda mentem láttam, hogy csak az én nevem lenne rajta, nem jelentkeztek újak, csak én.
- Oh,végre látlak Dave. Várj,várj,várj. Mi bajod van?
- Nem beszélek veled, mert még a végén szakítasz velem. - mondta Dave kétségbeesetten.
- De hogy, is, ha a te helyedbe lettem volna én is ezt tettem volna.
- Szer..... - mondta Dave,  de nem merte kimondani.
- Még nem kell kimondanod, majd ha akarod. Nem erőltetem.
- Köszönöm.
- Nem kell semmit megköszönnöd.Tudok várni, nem vagyok olyan, mint Emily.
Mikor abbahagytuk a beszélgetést, akkor jöttem rá, hogy lekéstem az egész órát. Úgy döntöttem, hogy haza megyek, mert ez után az óra után amúgy is haza lehet menni. Majd azt mondom holnap a tanárnőnek, hogy rosszul lettem. Anyáéknak nem muszáj tudni, hogy nem voltam órán. Mikor kiléptem az ajtón eszembe jutott, hogy ma még nekem lesz az "Énekes leszek" órám. Gyors motorra ültem és oda mentem az egyetem tornatermébe. Beléptem és oda mentem a tanárhoz, Mr. Mason-höz.
-Jó napot Mr.Mason! Én lennék az új lány.
- Szia. Nem lehetne hogy inkább most mutasd meg mit tudsz? Mert amúgy úgy szoktam, hogy leülök az újakkal és beszélgetünk. Csak nincs sok időm. - mondta a tanár bá.
- Lehetne, hogy valakinek énekeljem, aki most itt ül a tanulók között? - kérdeztem    izgatottan.
- Persze, csak gyorsan, mert még őket is tanítanom kell.
Mikor a mikrofonhoz mentem akkor nagyon féltem, mert nem tudtam, hogy Dave mit szól.
Mikor elkezdtem Dave-nek énekelni, akkor megjelent az ajtóba Vicky hogy bíztasson.
Mikor elénekeltem a dalt, akkor felállt könnyes szemekkel Dave, és megkérdezte a tanárt, hogy ő is énekelhet-e nekem egy dalt.
- Persze csak ne hosszút. - mondta a tanár.
Elénekelte a dalt Dave és mikor oda jött hozzám, én szorosan átöleltem.
- Na gyerekek, ma nem jutott rátok időm de ezért kaptok egy feladatot. - mondta a tanár bá.
- Jó de mit kapunk? - kérdeztük mindannyian egyszerre.
- Páros feladatot kaptok, mindenki válasszon egy párt és vele kell egy duettet énekelni. - Ja,és lehetőleg szerelmeset. És holnapra kell.
- Rendben. - mondtuk.
- Amint kiléptünk az ajtón rögtön megkérdeztem Dave-t, hogy leszünk-e egy párba.
- Rendben. Este átmegyek és megnézzük, hogy melyik szerelmes dalt énekejlük.
- Esetleg ott is aludhatnál, mert a szüleim most úgyis Franciaországban vannak. - mondtam remegve.
- Jó. - mondta Dave.
Amikor eljött az este csöngetett Dave.
- Szia.
- Szia. Gyere be már megágyaltam. Nem baj hogy mellettem alszol?
- Nem. Hoztam pár dalt, énekeljük el és meglátjuk hogy melyik jó. - mondta Dave mosolyogva.
- Jó. - mondtam én is mosolyogva.
Egész este nagyon sokat nevettünk, mikor már hajnali 1 óra volt, lefeküdtünk aludni és összebújva aludtunk el.


Shanon dala: https://www.youtube.com/watch?v=72LY4-JZmds

Dave dala: https://www.youtube.com/watch?v=arm3eqOtavk