6. fejezet

Amikor befejezte a dalt szóhoz se jutottam.
- Köszönöm ezt a dalt. Legjobb szülinapi ajándékom. Igaza volt régen anyának.
- Miért? - kérdezte Dave.
- Mert anya azt mondta, hogy 18. szülinapomon kapom életem legjobb ajándékát. És tessék!
- Szeretlek Shanon! - mondta Dave.
- Én is. - szólaltam meg.
- De én jobban. - viccesen szólt Dave.
- Jó, de akkor cserébe eljössz hozzánk.
- Nem lehet,  haza kell mennem, mert már vár a bátyám. - mondta Dave.
- Na, légyszi a szülinapos kedvéért. - könyörögtem.
- Na jó, de akkor hagy hívjam fel a bátyám. Mindjárt jövök!
- Shanon nekem miért nem szóltál, hogy most kell ajándékozni? Pont otthon hagytam. -kínosan szólt Vicky.
- Nem baj, gyere velünk, elmegyünk hozzád és utána haza megyünk csak igyekezzünk, mert ma jönnek haza anyáék. - mondtam örülve.
- Ja, és már várod mi? - kérdezte Vicky.
- Persze, hát már 1 éve nem láttam őket. -  szóltam  vidáman.
- Na lányok, akkor megyünk? - kérdezte Dave.
- Persze, csak előtte be kell mennünk Vicky-ékhez, mert otthon hagyta az ajándékot.
- Jó. - mondta Dave.
Amikor elindultunk csak arra gondoltam, hogy anyáék vajon mikor jönnek haza. Addig  gondolkoztam, hogy észre sem vettem, mikor Vicky-ékhez értünk. Mikor már nem gondolkoztam, akkor nem láttam sehol Vicky-t.
- Ööööö,  Dave! Hova lett Vicky? És hol vagyunk? - ijedten szóltam.
- Shanon hát Vicky-éknél vagyunk. Tudod, eljöttünk az ajándékért.
- Ja, tényleg, csak megint elgondolkodtam. - mondtam.
- Gondolom, anyukádékon, igaz? - kérdezte Dave.
- Igen, honnan tudtad? - kérdeztem kíváncsian.
- Mert most gondolom, csak erre tudsz gondolni. - mondta Dave.
Mikor már majdnem csókolóztunk, akkor pont kijött Vicky, megköszörülte a torkát. Ekkor mind a ketten  elrántottuk a fejünk.
- Boldog Szülinapot Shanon! - mondta Vicky.
- Köszönöm Vicky! -  mondtam boldogan.
Amikor kinyitottam egy narancssárga ruha volt és egy cipő, táska, fülbevaló  persze ezek is narancssárgák voltak.

- Na gyerünk, mert nem sokára itthon vannak anyáék és még mamáéknak szólnom kell, hogy jöjjenek át. - izgatottan szóltam.

- Jó. - mondták egyszerre.
Elindultunk és máris elmélyedtem a gondolataimban. Egyszer, mikor már majdnem otthon voltunk  csak annyit láttam, hogy jön egy kocsi. Lefagytam és már csak azt vettem észre, hogy jön a mentő én meg csak néztem és nem mozdultam. Dave pedig  kiabált Vicky meg fogta a fejét.

 Amikor kinyitottam a szemem már a kórházban voltam. Mikor majdnem megtudtam volna szólalni rohamom lett. Ennek következtében sok dolgot kiabáltam, ami nem igaz. Mintha más lettem volna. Már kezdtem észhez térni, amikor megláttam anyáékat. Apa rögtön szólt az orvosnak.
- Sziasztok! - mondtam fáradtan.
- Doktor úr észhez tért! - mondta apa.
- Rendben. Megtennék, hogy most egy kicsit kifáradnak, mert tennék fel pár kérdést a lányuknak.
Amikor anyáék kimentek az orvos feltett kérdéseket.
- Shanon! Emlékszik, hogy hogyan történt a baleset?
Ekkor bevillant egy kép.
- Emlékszem, hogy nagyon gondolkoztam, amikor átmentünk az úton. Meg, hogy jött egy kocsi. Többre nem! - szólaltam meg.
- Rendben, ez elég lesz. Szia Shanon!
- Viszlát, doktor úr!
Amikor kiment a doktor úr, anyáék rögtön bejöttek.
- Boldog Szülinapot Shanon! - mondta anya és apa.
- Köszönöm. - mondtam.
Kinyitottam és 10 országba szóló jegy volt. Két darab. Nem tudtam, hogy kit vigyek. Egyszer csak Vicky és Dave berontott és rögtön kérdezgettek mindent.
- Hogy vagy?- kérdezték egyszerre.
- Köszönöm, de nem olyan jól. -mondtam fáradtan.
Vicky azonnal észre vette, hogy van valami a kezemben.
- Az meg mi a kezedben? - kérdezte Vicky kíváncsian.
- Anyáéktól kaptam szülinapomra. 10 országba szóló 2 személyes jegy. - szólaltam meg.
- Na és kit viszel? - kérdezte Vicky.
- Úgy döntöttem, hogy akit viszek az nem más, mint......